Lehettem volna
annyi minden.
Selyemfodor
egy tarka ingen,
üvegcipő egy
női lábon,
kacajt
fakasztó gyermekálom,
kisbetű az
ékezet alatt,
éhes ember
szájában falat.
Mégsem lettem.
Nem lettem mégsem.
Jött valaki,
megfogott kézen.
Innom adott,
nem vagyok száraz
kóró, mit a
gonosz beáraz.
Tudom, közel
vagyok a porhoz,
arcom mégis
kincset hordoz.
Borongós vagy
vidám vagy épp más,
mindenhogy
szép… valódi képmás…
