Nem
marasztallak, hiszen nem tűnsz el…
S ha akarod,
kiégetsz szent tűzzel.
S leszek
törékeny edény, cserép,
engedelmes
szolga, derék cseléd…
S ha
összetörnék, mit adtál, a fényem,
áttörne majd a
cserépedényen…
S annak is
nagyon örülnék, hogyha
belőle olaj
bőven csorogna…
Legyek hát
edény, gyenge, törékeny,
megtörve
szolgáljon egész lényem;
s köröttem
legyen élő a holt fa,
olyan, mintha
sohasem halt volna…
Adom, amit Te
adsz nekem Magad,
Ki
feltámasztod mind a holtakat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése