Évek sora
végtelenbe kúszik,
míg
elszámolunk tízig vagy húszig…
Elfárad a
nyár, céltalan bolyong,
és elbágyad a
sápadt napkorong.
A fény a
földre hidegen csorog,
dermedtté
lesznek esti bíborok.
A ma a
tegnapot rég feledte,
most homály
uralkodik felette.
Elhervadnak
egykor díszes kertek,
ellenkezni a
renddel nem mernek…
Minden… minden
szertefoszlik egyszer.
Nem lesz már
idő, nem kell a vekker…
Az élet olyan,
mint egy bagatell;
észrevétlenül,
csendben szalad el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése