Élő kő

 

 

Ki teszi vajon, hogy a rügy kipattan,
s hogy elhal, mégis élet van a magban…
Hiszem, fontos vagyok az ő szemében,
legyek bár gazdag vagy éljek szegényen. 

A természet sok csodája mind enyém.
És hogy tőle kaptuk, mindig hittem én.
Az ég felettem olyan, mint egy kéklő,
zafír pamaccsal ékesített ékkő. 

A világ hamis tükör… összetöröm,
s vár rám egy békességes életöröm.
Az számít, ki vagyok Uram szemében:
tükröződöm benne tisztán, fehéren. 

Élő kő vagyok, szívemben arany van,
s nem vagyok senki sem egy szál magamban…