Kevés vagyok

 

Nem vagyok bábu egy kirakatban,
nem vagyok kirakós – kirakatlan.
Bár, ha hinnem néha nagyon nehéz,
egész vagyok, teljesen kész. 

Anya szült, és nem készültem gyárban.
Mi, emberek, vagyunk még így páran.
Kibújtam, hogy megrepedt a burok,
s ma már tudom, hogy semmit sem tudok… 

Markoltam gyakran sarat, homokot,
s tettem olyat, mi bajt okozott.
De mára cserép lettem, törékeny,
gyenge vagyok, nincs semmi fölényem… 

S ahogy évszakok múlnak, haladnak,
már tudom, kevés vagyok magamnak…