A pirkadat egy halvány csipke, lilás.
Isten terítette az égre, ki más.
S az ezernyi cseppet, ami ráfagyott,
gyöngyként tette rá, miközben lágy fagott


énekel, hogy a hajnalt hívja elő.
Felbukkan a nap is, hajnallal kelő,
majd megszólal egy dús hangú klarinét.
Hangjára ébred a hegy, síkság, a rét.


Azután dalol a vidám cimbalom.
Mondja a hárs: szétterítem illatom.
A nap feljebb száll, eljön a fényes dél.
Napsugárból szőtt vitorlán szél zenél.


Mélykék bársony, és rajta tüll az alkony.
Angyali kórus zeng éteri hangon.
Megszólal újra egy selymes, lágy fagott,
s letöröl arcomról minden bánatot.