Ahogy lehull az éj, mint hűs lepel,
lassan a színek, fények tűnnek el.
Aludni tér a ma, jön a holnap,
s a nap átadja helyét a holdnak.


Még gőzt füstölög a forró aszfalt.
Az anya álmosan terít asztalt.
Majd mégis mesét mond gyermekének,
miközben felzeng az üszke-ének.


Elpilled szirom, liliom, hanga,
csendesül a rét, elhalkul hangja.
A flaszter friss záportól sistereg.
Alszik immár felnőtt és kisgyerek.


Fenn a csillagok, lenn utcalámpák,
csend karolja át éj dunyha-vállát…