Véget
ért immár egy korszak.
Tudom,
van még némi holt szag,
többé
mégsem vagyok kevély,
nem
húz vissza seb vagy fekély…
Szemem
láthatatlant láthat,
hallom
belül a trillákat,
megnyílt
a fülem a dalra,
s
mehetek jobbra vagy balra,
minden
utam hozzá vezet.
Fogom
a megtartó kezet…
S
kérdem, ugyan milyen csend ez…
Hát,
hazaértem… Istenhez…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése