Emlékek kuckója

 

 

Az idő nem áll meg,
Forog egyre a kerék,
Én minden szépet,
Elmentenék
Egy apró kuckóba.
Legyen az csodás vers
Vagy próza,
Egy illatos rózsa,
És oda tennék zenét,
Simogatást, mosolyt,
Bölcs szót, vidámat
És komolyt,
Egykor hullámos hajam,
Ami vállamra omolt.
És minden jót
Elrejtenék.
S ha már a nap terhéből elég,
Beülnék a kuckóba,
Magamba szívnám
A régmúlt bódító illatát,
Aztán az élet könnyedén
Mehetne tovább.