Úgy kellesz, mint
forróságnak a szellő,
mint
kalapácsnak az üllő,
mint keréknek
a küllő.
Mint forrásnak
a kút,
mint vándornak
az út.
Mint termés a
földnek,
mint gyermek
az ölnek.
Mint szobornak
a márvány,
mint égnek a
szivárvány.
Mint tányérnak
az étek,
mint kottának
az ének,
mint csillag
az égnek,
mint hideg a
jégnek.
Úgy kellesz, mint halásznak
a hal,
mint háznak a
fal.
Mint fának a
gyümölcs,
mint butának a
bölcs.
Mint víz a
szomjazónak,
mint folyónak
a csónak.
Mint éhezőnek
a kenyér,
mint simogatásnak
a tenyér,
mint kupa a
bornak.
S ha szíveink
összeforrnak,
reménytelen
vágyódásomnak vége.
Majd
vizsgáljuk szívünket,
a szerelemtől
ég-e.
S akkor puha
bársony
léptekkel
megyek hozzád,
és közös
birtokunk lesz
a mennyország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése