Emlékidéző

 

 

Annyi mindent tennék még,
ha lenne rá elég idő.
Londonba is elmennék,
hogy megkeressem gyermek lábnyomom.
Utaznék, s a subway állomásokon
rám kacsintanának a csoki automaták.
Elmennék Windsorba,
bár nem állnék itt sorba,
hogy láthassam az uralkodót.
Leülnék inkább egy pubban
és sört kortyolgatnék lassan.
Ennék újra fish and chipset,
s ha fülem esetleg viszket,
elsétálnék a Hyde parkba.
London nyáron zöld volt.
Vajon ősszel milyen – sárga-tarka?
Zöldell-e még a szép Wood Green,
s ilyenkor mennyi ott a bús szín…
Egyszer talán eljutok, hiszem,
és sétálok karcsú Clovellyben,
ahol szamarak hordják a terhet.
Az enyémet is rájuk pakolom…
S ilyenkor vajon milyen Devon,
s a szelíd Atlanti-óceán?
A kavicsokon majd’ kitörtem a bokám…
S a táborhely, ahonnan fehérlett a sok tehén.
A vér megfagyott bennem,
mikor az egyik rohant felém…
S jött az eső, kidobott a sátor,
s egy ideig túl sok volt a sárból.
De vigasztalt az istálló szalma-illata.
Jó volt, de itthon már vártak
s indultunk haza.
Jó emlékezni a sok kalandra
és ismételni kellene…
Annyi mindent tennék még,
ha lenne rá elég idő.
Londonba is elmennék,
hogy megkeressem gyermek lábnyomom…