Alattam
roppan ág s a holt avar,
aztán
egy kéz sok felhőt megfacsar,
s
zúdul a földre ónnehéz eső.
Cseppektől
terhes minden létező.
Majd
újra szilvakék az égzenit,
és
talpam alatt levél zizzen itt.
Szüret
jött el s a vágya teljesült,
hisz
mustról álmodott sok édes fürt.
Kopasz
kis ágakon hűs szél lebeg.
Vigyázz,
hogy meg ne fázz, úgy féltelek…
Vetkőző
bokrokon a szél fütyül,
tavaszról
álmodik mind legbelül…
Nekünk
csobognak apró csermelyek.
Ölembe
és szívembe rejtelek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése