Nemsokára…

 

 

Nemsokára érkeznek a fecskék.
Az ég kékje mint olajos festék
csordul a légbe, s éled a titok…
A télnek gyorsan hátat fordítok. 

Tavasszal telik meg minden tüdő.
Olyan a táj, mint boldog esküvő
díszlete. Ha volt, megtörik a jég,
és frissen nyüzsög a rovar-hajlék. 

Madarak dalolnak kotta nélkül,
a tömény illat orromba szédül.
Olyan ez, mint ép léleknek a drog.
Aprónak tűnik minden rossz dolog… 

Élünk! Útjára indul a porzó.
S egyszer üres lesz minden koporsó…