Lábmosás

 

 

 

Négyévesen mostam apám lábát,
amit kapcás csizmába bújtatott.
Mint kicsi szolga, kit hála jár át,
bár még nem is tudja, hogy mit kapott… 

Apám ezt egyáltalán nem bánta.
Nemcsak tűrte, élvezte vidáman.
Másnap várta a fekete tárna,
mi meg őt haza: anya s mi hárman. 

Apánál nem volt nagyúri hóbort.
Hogy égett keze alatt a munka…
Szerette az életet, a jó bort;
és hogy egyszer elmegy, azt is tudta. 

Aztán jött a kór, amely legyűrte.
Eszembe jut ma… ismét és ismét…
Elsiratta őt az ég ezüstje.
Bár moshatnám a lábát ma is még…