Az
ember ruhát, Isten testet sző,
s
ruhát ad, ha a hideg dermesztő.
Hát
hogyne látna el minden jóval,
elég
egy imádság vagy egy sóhaj.
Takargat
is jó anyánk méhében.
És
mikor az éjszaka mély ében,
vigyáz
ránk jobban, mint egy jó szülő.
Akkor
is, ha hajunk már őszülő…
Olyan
vagyok, mint összetört fenyő,
mit
a zöldellő moha körbe nő,
ha
el kell viselnem a hiányát.
Boldogok
mindnyájan, akik várják.
Az
ember ruhát sző, Isten testet.
Nála
jobbat senki nem kereshet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése