Anyámnak

 

Tükörbe nézek és téged látlak
s mondom magamnak, hogy bárcsak… bárcsak…
Emlékszem, ahogy merted a levest.
Nézem az alkonyt, ahogyan lefest… 

Tükörbe nézek és téged látlak.
Simogatásod nem adnám másnak;
mosolyod sem, ami rózsát termett.
Könnyed volt lelkem tisztító permet. 

Tükörbe nézek és téged látlak
emlékszem, mikor nem jött a másnap…
Hiányod mélyen bőrömbe égett,
mégis segített élni emléked… 

Tükörbe nézek és téged látlak;
és nem adnálak az elmúlásnak…