Képmás vagyok

 

Nem vagyok árnyalak megkopott falon,
vagy zenélni vágyó, néma cimbalom.
Nem vagyok kitaposott, lyukas cipő,
vagy ócska ruha, mit a gyerek kinő. 

Nem vagyok fénye vesztett, égi csillag,
s nem vagyok azok közt, kik mindig sírnak.
Szállok vagy futok, vagy sétálok gyalog,
lépteim óvják vigyázó angyalok. 

Már tudom, hogy ki vagyok a szemedben –
igaz, már kenyerem javát megettem.
Édes gyermeked vagyok, csodás képmás,
ugyanannyi hittel, mint Pál vagy Kéfás. 

Hisz ember vagyok, a te remekműved.
És minden napom, órám veled… ünnep…