Már tudtam,
hogy élek: fél és kettő
éves vagyok,
de voltam már nagylány –
mondogattam, bár
az emlék halvány…
A képen
fejemen mintás kendő.
Aztán volt egy
pirospöttyös labda,
és labdáztunk
lenn a játszótéren,
de kilyukadt
még azon a héten;
s rohantam
haza lélek-szakadva…
Nem kaptam
újat, maradt a régi,
játék nélkül
nem maradtunk így sem.
Ha emlékezem,
dobban a szívem,
s néha jó
kopott fotókat nézni.
Múltam
fekete-fehér képein
apró, szakadt,
poros emlékeim…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése