Te vagy…

 

 

Ki vagy nekünk, már jól tudom:
mint rétnek nyíló liliom,
éhes szájnak meleg kenyér,
friss hó a télnek s csipke dér,
vándornak a jó világos,
feje alatt puha vánkos,
és rajta bélelt takaró,
az ételében ízes só;
édes forrás szomjazónak,
meleg sugarat szóró nap,
tapintásnak puha bársony,
életet adó karácsony,
a hajléktalannak fedél…
S nekem a mindenem legyél!