A
tájat beburkolta
a
nedves pára,
rásimult
az éjszakára.
Szárnyuk
nehéz lett,
hát
elindultak gyalog
kóbor
angyalok.
Köd
suhant a tóra,
ami
az álmos szürkeségben
tért
nyugovóra.
Mintha
minden az éj
hívó
szavára várna,
ráterül
a sötétség
bársonyként
a tájra.
Nincs
már senki ébren
a
fénytelen éjben,
csupán
néhány angyal gyalog
csendesen
andalog…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése