Múlt idő.
Képek,
halványuló
ködfoszlányok.
Homályba vesző
mosolyok.
Behegedt,
holt sebek.
Még most is
magamban
rejtelek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Nem marasztallak, hiszen nem tűnsz el… S ha akarod, kiégetsz szent tűzzel. S leszek törékeny edény, cserép, engedelmes szolga, derék cselé...
-
Még kisgyerek vagyok. Igaz, már nagylány. Múltkor megzavartam anyát telefonálás közben, ami nem tetszett neki. De én erre azt mondtam, hog... -
1. én nem tehettem úgy, mint mások más tökéletes alkotások mert volt bennem egy szomorú gát ők csokik voltak… s én csak nugát… frizurám se... -
Megszülettem régen, sok-sok éve; voltam újszülött, voltam kisgyerek, de immár kezem néha reszketeg… Voltam fájdalmában széthullt kéve, de ... -
Ha ég felé törsz, hizlalja a gőgöd. Rá nézz, aki minden gonoszt legyőzött. Mert elolvad a jéghegy és a gleccser, a Himalája is eltűnik...
-
Az emlékekből egyszer kiesem. S talán nem gondolok rá szívesen, mégiscsak múlttá válnak perceink, ahogy a világmindenség kering… ...
-
Jön most az éjszaka és rám köszön. Bársonypalástba s csendbe öltözöm. Az éjszaka nem teljesen sötét, hiszen felölti csillagköntösét. Cs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése