Felemel

 

Amíg szemléled őt s gondolkozol,
gyémántból briliáns kővé csiszol.
És amire nem voltál hajlandó,
elhiszed azt, hogy él a halandó. 

Őt látod már, ha tükörbe nézel.
Ellát sok jóval, tejjel és mézzel.
S ha jön a bánat, mint sötét felleg,
szeretetével akkor is ellep. 

Volt egyszer régen, réges-régen
egy kert, a csodálatos éden,
mely magadban mélyen most is ott van,
s hallod, ahogy szíved vele dobban. 

Míg nézed őt és mást nem is teszel,
ő kézen fog s szelíden felemel.