Ott leszel

 

Egymagamban vagyok elszenderülve,
és nem őriz senki, csak egyedül te.
Fekszem az ágyon vagy ülök egy széken,
te mellettem állsz és betakarsz szépen. 

Köszönöm, hogy magamra sosem hagytál.
Nálad mindig van ételem, egy nagy tál.
Kopogok hozzád s nem maradok kívül,
nem várod meg, hogy a vacsorám kihűl. 

Te táplálsz engem, ha rám tör az éhség,
könnyeim letörlöd, betakarsz és még
mesét is mondasz, ha este lefekszem.
Rám jobban vigyázol, mint százezer szem. 

S ha lehull szememről egyszer a lepel,
és elmegyek végleg… ott is ott leszel…