Időkerék

 

 

Elfutott a nyár, ősz jött, majd őszre tél.
Száguld az idő, mint bősz ördögszekér;
ki tudja, meddig és hol áll meg vajon,
mint óra a toronyban vagy egy falon… 

Elment a nyár, most ősz van, majd őszre tél.
Erőtlen már a természet, gyönge, gyér.
Színes avart kavar a szél a parkban
és fuvolázik hozzá szépen, halkan… 

Elszaladt a nyár, ősz van, majd őszre tél.
Elsápad az ég, a felhő törtfehér
vagy szürke, s lassan tűnik el a gomoly;
s a borúnak hiába mondod: oszolj… 

Forog minden és egyszerre körbeér,
vigaszunk pedig a bor s megtört kenyér…