Van horgonyom

 

 

Megértettem, jól tudom, hol a helyem,
de ha nem tudnám, sem lennék hely-telen.
A világ szemében lehetek bárki,
senki sem fogja a szívét kitárni, 

ha nem ismer, és ha én sem ismerem.
Mégsem vagyok ezért gonosz, szívtelen.
Vannak, kiknek nagyságát zengik folyvást,
hol emezt imádják, hol amazt, hol mást… 

Megragadják, felemelik magasra,
bókolnak előtte és esnek hasra.
Úgy legyen inkább, hogy nincs mit vesztenem.
Lehetek ostoba, szédült, esztelen, 

van mégis, ki azt mondja: veled vagyok.
Van horgonyom s mellé ölelő karok…