Őrangyalom

 

Virág vagy, illatos,
kit a hajnali harmat
tisztára mos.
Lebegsz a föld felett,
ha lát, a nap fölnevet.
És hiába minden bölcselet,
mégis létezel testetlen testben.
Árnyékomat színjátszóra festem,
és te vagy benne.
Általad mintha minden
életre kelne:
a tárgyak, a vágyak,
bársony, brokát és
selyem kelme.
S bár sok bölcs elme
nem hisz, csak
az anyagban,
velem vagy mindig.
Ott, hol sár és ott,
hol arany van.
Drága őrizőm.
Velem vagy tavasszal, nyáron,
télen és őszidőn,
velem vagy, midőn
jót teszek és velem,
ha vétkezem Isten ellen.
Olyan vagy, mint én,
csak éppen szellem.
Tested puha fátyol,
és bűnös játékot
sosem játszol.
Legyek bárhol,
híven őrzöl,
mint lágy anyaöl,
mint arcom a tükör,
miben téged látlak.
És bárcsak valóban
láthatnálak.
De mégis elég, ha hiszem:
oltalmat lelek nálad.