Te teszed...

 

Amikor úgy látszik, mindennek vége,
te jössz és derűt adsz ború helyébe.
S hogyha már majdnem minden szál elszakad,
nem azt mondod, hogy gyűlölni nem szabad; 

csak éppen, ha benned nyugszom, nem teszem.
Ha rossz vagyok, nem mondod, hogy helytelen.
Tudom, megbocsátottál, s te nem tennéd.
Ezért már én sem. Te nem vagy festett kép, 

nem vagy ember által kitalált mese,
világbajnokság nagy, dicső győztese,
vászonra vetített, homályos szentkép.
Tőled él, ami él; szállnak a lepkék… 

És amikor nincs tovább, mert nincs remény,
s élek mégis… Te teszed azt is, nem én…