Most nincs...

 

Nincs most, ami táplál és szomjat olt,
és a föld, mint meddő és megrabolt
szerelmes, úgy érzi, hogy rossz, hitvány,
mint babájától megfosztott kislány. 

Én is vagyok szárazon és étlen.
Kifoszt, megfojt teljesen az éhem.
Vagyok sokszor keservesen szomjan,
és vizet sincs merítenem honnan. 

Nincs megoldás, bárhogyan is kérem;
megmarad a fájdalom, a szégyen.
Nincs megoldás, akárhonnan várom;
vállamon súly, nyakamon a járom. 

Nem számíthatok másra, csak egyre,
ha szemem felemelem… a hegyre…