Egyre nő a súlya, nézd a terhem.
Te adod rám, benne van a tervben,
melyet időknek előtte írtál.
Kezem-lábam hiába kalimpál.


Javamra válik a rossz és a jó is,
hisz tudod, hogy mi a legjobb dózis.
Talán vár sok jóság, ölelés még,
mielőtt nyakamra ül a vénség.


És mint még soha, olyan szép leszek,
és megfoghatom végre két kezed.
Nem baj, hogy nincs már gazdag hajfonat.
Majd arcod ragyogja be arcomat.