A tó vizén…

 

 

 

Fuvallat leng, cirógat kedvesen.
Simogat, mint lágyan omló selyem…
S én mégis félek, a víz elsodor.
Olyan vagyok, mint megdermedt szobor. 

Elfutottam volna, mégis bénán
tűrtem, ahogy a félelem néz rám…
Mit is tehettem apró gyerekként.
Figyeltem pihés pitypangot, lepkét, 

fésültem zöld kukoricababát,
s néztem, hogy a falun fény halad át,
jön az este, érkezik a hajnal.
És játszottam bogánccsal, pipaccsal. 

A nap szinte égette a kazlat.
Én meg elképzeltelek magamnak.
Másztam mogyorón és sűrű bodzán.
És vártam, hogy megérkezel hozzám… 

Most újra itt vagyok, és ring a lágy
fodor a vízen, mint a hintaágy.
Tág tüdőmbe tódul az oxigén,
s tükröződni látlak a tó vizén…