Van ételem…

 

 

Ha tél van, hideg, és nem ég a kályha,
a kopasz ágakat vad szél cibálja,
s ott kinn kavarogva hull a hózápor,
nem számít – van kenyerem és hozzá bor… 

Nemsokára itt a hűvös alkonyat.
Homály lepi szemem s fáradt arcomat.
Tűnik sietve minden, mint a kámfor.
De van ételem, kenyér és hozzá bor… 

Néha eszembe jut az a régi ház;
dereng a múlt, de a jövő fényt cikáz.
Többé nincs már senki sem, aki vádol,
hisz van ételem, kenyér és hozzá bor… 

És ha majd elmúlik ez a porsátor,
karjába zár az egyetlen jó pásztor…