Akkor is…

 

 

Majd eljön a lét – nélkülem való…
Akkor is lesz dal, és esik a hó,
múlnak ugyanúgy órák és percek,
s álmodnak akkor is álmot, tervet… 

A mag ugyanúgy újra megfogan,
s vizsgálják tudósok, vajon hogyan…
Lesz esős idő, és lesz majd száraz,
s lesz sok kérdés, mire nincsen válasz… 

Lesz majd sírás, nevetés, lesz sok gyász.
De tán nem lesz túl nehéz a poggyász,
ha veled van, aki megszült kétszer –
itt a földön is, s amikor mész el…