Mi lett volna, ha…

 

 

Nem tudtam volna, hogy mi a hiány,
ha marad a gyümölcs azon a fán.
De másként döntött Éva és Ádám,
s most itt vagyok kifosztottan, árván. 

Nem tudtam volna, mi a betegség,
s nem kéne, hogy a rosszat befessék,
mert az soha, sehol nem létezne.
Nem lenne baj, háború, téveszme. 

Az emberek egymást sosem marnák,
legyenek fehérek, sárgák, barnák.
Nem lenne mocsok, árulás, kétely,
csakis tiszta szó, meg fény, meg szép hely… 

Nem tudtam volna, hogy mi a botrány,
és mit jelent az, hogy erőm fogytán,
mert nem lenne elmúlás, enyészet.
Megúsztam volna ezt az egészet… 

Nem akartam, nem én, hogy így legyen.
Jobb lenne tán, ahogy a filmeken.
Lennék dramaturg szereplő helyett,
aki az egészen sír vagy nevet… 

Vacak, hiába próbálkozásom.
Szétfoszlik szavam, akár a vászon,
fáradt szememben barna fájdalom,
súlyos teherrel mázsás vállamon… 

Nem tehetek mást, csak megyek, megyek.
Lesznek előttem síkságok, hegyek.
Csak megyek, s ki tudja, hová érek.
Tán, hol halál van, tán, ahol élet…