Mű-sor

 

 

Bántó a ma szelleme.
Mintha minden mű-anyagot ellene.
Csak állsz a valóságtól megfosztva,
És semmit sem tehetsz ellene. 

Ma semmi sem valódi.
Mű a virág, a köröm, a fa, a fű,
Ma disszonáns minden zenemű,
S fognád be füledet, mert neked
Az minden, csak nem műremek.
Mű-tóban mű-kacsák fürdenek,
Mű-felhők borítják az eget,
A tereken mű-koldus kéreget. 

A világ korhadt, meddő.
És ami ezt elfedné,
Nincs olyan nagy kendő.
A valóság nem kell,
Csak a mű kelendő. 

Te ne légy hazug álmokban cinkos. 

Légy az, aki a valóság
Ösvényén lépeget. 

Mert nem a mű-valóság,
Ez az igazi élvezet.