Itt az ősz, a
csendje szinte néma,
minden élő
nyugovóra tér ma.
Alszik a mag,
takarója paplan.
Kicsit meghal
minden halhatatlan…
Nemsokára hó
zúdul a tájra,
hópehely a
felhők táncát járja.
Jégvirág lesz
ablakoknak dísze,
ágaké meg fagy
horgolta csipke.
Most némaság
van, temetői gyász,
de mindarra,
mi alszik, ő vigyáz.
Ő, aki vetett
s majd mindent arat,
s elhozza a
tavaszt és a nyarat…
Száll az idő,
száll, mint könnyű pelyva,
és eltűnik a
sír és minden fejfa…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése