Vége az éjnek

 

 

Vége az éjjelnek, lassan már pirkad.
Betűid mélyen a szívembe írtad.
Lecsapott rám, megragadott hárpia,
s nem tudtam, segít-e terápia. 

Töprengtem, elgondolkodtam azon,
hogyan leszek majd bátor amazon.
Hittem, lesz valaki és világít.
Erős lettem, mint Siklágban Dávid. 

Nem tartott fogva már illúzió,
de bíztam, segít az infúzió.
És szétpattant majdnem minden erem,
megóvott mégis a hű szerelem. 

Vége az éjnek, itt a pirkadat.
Fényesség van utcán s a híd alatt.
Világosság van fonákon, színen.
Valaki megőrizte a szívem…